-Fiúk, bemutatom az új forgatókönyv irónkat. Cube-nál dolgozott eddig, de sikerült olyan ajánlatot tenni neki, amit nem tudott visszautasítani. Szeretném bemutatni nektek Jo Jinho-t. - mélyen meghajolok a hét fiú elött igyekezve takarni az arcomat.
-Szia, Kim Namjoon vagyok. Bízok a közös munkában. - mutatkozik be a leader, majd sorban egymás után a többiek is.
-Szia, Jungkook vagyok. Remélem, hogy sokat fogok tudni tőled tanulni. Igazán szerencsések vagyunk, hogy veled dolgozhatunk együtt. - hatalmas kezeivel megfogja a jobb kezemet és beterítve azt rázni kezdi, majdnem kizökkentve egyensúlyomból. - Jimin hyung! Látod, végre van a csapatban egy nálad kisebb is. - fordul hátra az idősebb szürke hajú fiúhoz.
-Halott vagy, remélem tudod. -sziszegi majd megindul a fiatalabb felé. Kook azonnal a hátam mögé ugrik és a vállaimnál fogva pajzsként tart, hogy csapattársa ne érhesse el olyan könnyen.
Próbálok kiszabadulni a két fiú közti harca alól és ahogy oldalra lépek neki ütközők egy mellkasnak, ami, mint egy kőfal, meg se moccan az ütközésre. Kissé feljebb tolom sapkám silinderét, hogy lássam kinek mentem neki. felnézve az arcába egy veszélyesen sötét, kutakodó szempárba ütközők. Vastag szemöldöke kérdőn csúszik feljebb a homlokán, miközben ajkait szorosan összezárva lenéz rám.
-Bocsánat. Nem láttalak. - mélyen meghajolok előtte, remélve, hogy enyhül irányomba a hirtelen kialakult ellenszenve. Szemmagaságba hajol velem és úgy kezdi tanulmányozni az arcomat. Érzem, ahogy a vérem sebesen száguld felfelé a nyakamon, elöntve arcomat pírral. Köszönöm Jinho Oppa, hogy ismeretlen maradtál.
-Sz...szia. - dadogom, mert szemei még mindig az én arcomat tanulmányozza. - Jo Jinho a nevem. Mától én vagyok az új írótok.
Az életem sohasem volt egyszerű, még kevésbé boldog.
Nem volt átlagos gyerekkorom, sőt gyerekkorom sem.
Születésem napjától kezdve abban nevelkedtem, hogy nem vagyok méltó az életre, csak mert lány vagyok. Hamar gyűlölt személy lettem.
Mikor felcsillant egy halovány remény az örömre, mindig jött az apám és emlékeztett arra mért is nem jár nekem.
Így éltem, napról napra, évről évre, bántásról bántásra.
Míg egy nap hihetetlen dolog történt velem. A leghihetetlenebb. Csodának nevezm, pedig egyáltalán nem hiszek benne.
Ha nem velem történt volna meg esküszöm senkinek sem hinném el.
Életem azon pontján, mikor úgy éreztem már minden mindegy és jöjjön aminek jönnie kell, hirtelen egy nemvárt dolog történt. A csoda utolért és egy másik életbe csöppentem. Szó szerint.
𝐀 𝐭ö𝐫𝐭é𝐧𝐞𝐭 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐥𝐦𝐚𝐳𝐡𝐚𝐭 🔞 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐞𝐭𝐞𝐤𝐞𝐭 é𝐬 𝐭𝐫á𝐠á𝐫 𝐬𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤𝐚𝐭, ú𝐠𝐲𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐬𝐚𝐣á𝐭 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐥ő𝐬𝐬é𝐠𝐫𝐞 𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐝!☝🏻