-Fiúk, bemutatom az új forgatókönyv irónkat. Cube-nál dolgozott eddig, de sikerült olyan ajánlatot tenni neki, amit nem tudott visszautasítani. Szeretném bemutatni nektek Jo Jinho-t. - mélyen meghajolok a hét fiú elött igyekezve takarni az arcomat.
-Szia, Kim Namjoon vagyok. Bízok a közös munkában. - mutatkozik be a leader, majd sorban egymás után a többiek is.
-Szia, Jungkook vagyok. Remélem, hogy sokat fogok tudni tőled tanulni. Igazán szerencsések vagyunk, hogy veled dolgozhatunk együtt. - hatalmas kezeivel megfogja a jobb kezemet és beterítve azt rázni kezdi, majdnem kizökkentve egyensúlyomból. - Jimin hyung! Látod, végre van a csapatban egy nálad kisebb is. - fordul hátra az idősebb szürke hajú fiúhoz.
-Halott vagy, remélem tudod. -sziszegi majd megindul a fiatalabb felé. Kook azonnal a hátam mögé ugrik és a vállaimnál fogva pajzsként tart, hogy csapattársa ne érhesse el olyan könnyen.
Próbálok kiszabadulni a két fiú közti harca alól és ahogy oldalra lépek neki ütközők egy mellkasnak, ami, mint egy kőfal, meg se moccan az ütközésre. Kissé feljebb tolom sapkám silinderét, hogy lássam kinek mentem neki. felnézve az arcába egy veszélyesen sötét, kutakodó szempárba ütközők. Vastag szemöldöke kérdőn csúszik feljebb a homlokán, miközben ajkait szorosan összezárva lenéz rám.
-Bocsánat. Nem láttalak. - mélyen meghajolok előtte, remélve, hogy enyhül irányomba a hirtelen kialakult ellenszenve. Szemmagaságba hajol velem és úgy kezdi tanulmányozni az arcomat. Érzem, ahogy a vérem sebesen száguld felfelé a nyakamon, elöntve arcomat pírral. Köszönöm Jinho Oppa, hogy ismeretlen maradtál.
-Sz...szia. - dadogom, mert szemei még mindig az én arcomat tanulmányozza. - Jo Jinho a nevem. Mától én vagyok az új írótok.
- Értsd meg, ez nekem nem megy tesó. Mindenki ezzel jön, hogy el kell engednem a múltat és tovább kell lépnem, de ez nem így működik - fakadt ki és úgy éreztem, hogy a sírás kerülgeti.
- Akkor mégis hogy működik, tesó? - kicsit frusztráltabban kérdezte Peti.
- Én döntöttem el, hogy nem akarom őt elfelejteni, sem elengedni, érted Peti? Ez egyedül az én döntésem! Nem fogom eldobni azt ami köztünk volt, még akkor sem, ha már nem vagyunk együtt. Attól még ugyanúgy szeretem és ragaszkodom ahhoz, ami köztünk volt. Nem akarok egy ennyire csodás dolgon túl lenni, érted már? - hangja tele volt gyengédséggel és ugyan akkor fájdalommal is.
Reagálni sem tudtam a hallottakra, olyan volt mintha mindenem elzsibbadt volna és szavai tőrként döftek a szívembe. Csak figyeltem őt, ahogy háttal állt nekem és láttam, ahogy a vállai megemelkednek és megkönnyebbülten egy mély levegőt vesz. Ekkor tekintettem átsiklott barátjára, aki megdöbbent arccal az én arcomat kémlelte.
- Tesó, nem ilyen reakcióra számítottam tőled..- nevette el magát halkan, de mikor látta, hogy barátja semmit sem reagál, lassan ő is az én irányomba fordította a fejét.
Szemei elkerekedtek, amikor velem szemben találta magát és egyenesen a szemembe nézett a gyönyörű barna íriszeivel.