Jeongin egyedül marad egész nyárra egy olyan házban, amit a szülei tartanak fent a számára. Az elején minden rendben volt, aztán rájött, hogy egyedül abban a hatalmas házban szörnyen unalmas. Csakis legjobb barátjára, Felixre számíthatott, viszont tudta, hogy nem kérheti azt tőle, hogy maradjon vele a nyáriszünet minden percében. Tehetetlenül éli sorra a napjait, amíg nem találkozik Hyunjinnal. A fiúval, ki bármit megtenne azért, hogy távol maradjon a családjától. Akár még egy vadidegennel is lakna, csak ne kelljen egy levegőt szívnia a szüleivel. Jeongin pedig gondolkodás nélkül hívja magához az elején még normálisnak tűnő fiút, kiről kiderül, hogy elég rendesen félreismerte. Viszont ekkor már késő volt. Nem tudott megválni tőle. Erősen ragaszkodni kezdett hozzá. És ez az érzelmi kötelék kezdte az őrületbe kergetni. -Kezd kiakasztani ez az érzelmi kötelék, ami kialakult nálad. -Nem kötődőm hozzá... -Akkor dobd ki. Mire vársz még? -De... Nem akarom. -Csak sajnálod. Nem igaz, hogy inkább tűrőd a viselkedését. Jeongin. Legyél már egy kicsit talpraesettebb. Csak sajnálat lenne ez az egész? Jeongin tényleg a fiú helyzete miatt ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy nála lakjon, vagy van más is a dologban? Valami más, ami több puszta sajnálatnál? [2019]