Az élet nem kegyes az olyanokkal, mint amilyen én vagyok. Az emberek előítéletesek, így született meg az az elv, hogy ,,mindenki azt gondol, amit akar". Én is eszerint működtem, egészen addig, amíg meg nem ismertem őt. Annyira különböztünk, és mégis nagyon hasonlóak voltunk. De el kellett engednem. Nem tartozhatok ahhoz a világhoz, amihez ő. Mégsem engedett. Talán egyikünk se tudta előre, de már az első találkozásnál a rabja lettem. Ő pedig meglátta bennem azt, amit más még akkor se venne észre, ha úgy élne, mint én. ,,Köszönöm, NamJoon"