Egy öreg bácsi

Ma láttam a villamoson egy elég idős bácsit. Az arcán a bőr már eléggé megnyúlt. A szemei nem csillogtak mint mikor az életét élte. Bele fáradt a sok csatába. Minden pillanattal öregszik mégis egyedi az a szem az az arc. Megmutatja az elmúlt évtizedeket. A teste olyan sebeket rejthet ami a múltat takarja. Vajon hányan szúrtak hátba? Hányan akartak neki rosszat? Egy biztos. A szenvedés eltűnt. Már csak olyat lehet látni a szemében aki senkit nem akar. A várakozást. De mire vár? Hogy a halál mikor int neki. Lehet ez váratlan és gyors. De akar hosszú idelyig tartó fárasztó küzdelem is. Vár. Vár hogy menjen. És ezt megbecsülöm.