Szeretnék szeretni, gyűlölni,
vérvörös mámorban öldökölni.
Féktelen vadsággal csókolni,
fiatalon véletlenül meghalni.
Sóvárgom a lelkiismeretemért,
Sóvárgom, hogy pusztuljon el.
Megnyomorított sóhajtás suhan,
horgász horga a pokolba zuhan.
Kívánom a zabolátlan hatalmat,
a naiv, galamblelkű nyugalmat.
A jámbor lélekben sok a teher,
kíméletlen szívben az erő hever.
Lennék újra ostoba, lángelme,
jóhiszemű ártatlanság gyermeke.
A romlatlanság porba hullott,
az ifjonc most utoljára csuklott.
Fénylő szemek megvilágítanak,
csontig égő sugarak kínoznak.
Transzmutálva felébredek most,
szem leszek, én is feloldozlak...
Azért, hogy a világunk alkosd.
Versantológia egy tinédzser tollából.
Található itt minden IS - romantikus versek, tanító jellegű versek és egy csomó elégia.
Olvassátok szeretettel, remélem tetszeni fognak!
:))