Szeretnék szeretni, gyűlölni,
vérvörös mámorban öldökölni.
Féktelen vadsággal csókolni,
fiatalon véletlenül meghalni.
Sóvárgom a lelkiismeretemért,
Sóvárgom, hogy pusztuljon el.
Megnyomorított sóhajtás suhan,
horgász horga a pokolba zuhan.
Kívánom a zabolátlan hatalmat,
a naiv, galamblelkű nyugalmat.
A jámbor lélekben sok a teher,
kíméletlen szívben az erő hever.
Lennék újra ostoba, lángelme,
jóhiszemű ártatlanság gyermeke.
A romlatlanság porba hullott,
az ifjonc most utoljára csuklott.
Fénylő szemek megvilágítanak,
csontig égő sugarak kínoznak.
Transzmutálva felébredek most,
szem leszek, én is feloldozlak...
Azért, hogy a világunk alkosd.
Gyere, ülj le mellém és olvasd velem a verseket. Számomra a legszebb bennük, hogy mindnyájunknak mást jelentenek. Egy pohár kávé mellett pedig egy kicsit ki tudjuk zárni a mindennapok monoton világát☕️
✧ egy kedves kis idézetet is hagyok melléjük neked. ✧
A költészet - csakúgy, mint a szerelem örökkévalósága - azonnal érezhető. Nem kell kiállnia az idő próbáját. Egy vers lényege nem az, hogy nem felejtjük el, hanem, hogy az első pillanatban tudjuk, hogy nem fogjuk elfelejteni.
- Robert Frost