Törékeny szelídség

Chaylan Byron mindigis olyan életről álmodott, amelyben nem kell rejtegetnie magát az emberek elől, ám a mutáns gén egyik hordozójaként ez kicsit sem könnyű feladat. Ugyan törvények védik a hozzá hasonló másokat, mégis elég néhány kitalált indok ahhoz hogy bezárják és trófeának, vagy szolgának használják a fajtáját.
Erejének elrejtése nem könnyű feladat, ugyanis maga sem tudja mire is képes igazából.
Épp elszökik otthonról hogy új, normális életet kezdjen amikor a begyűjtők elkapják. Bezárják, kínozzák, korlátozzák az erejét hogy engedelmes szolgává válhasson.
Ilyen körülmények közt találkozik cellatársával, aki kicsit sem könnyű eset ha ismerkedésről van szó. Chaylan soha nem találkozott azelőtt hozzá hasonló mással.

"Ahogyan megpróbált felállni többször sikertelenségbe fulladt kísérlete: elvesztette egyensúlyát, megpróbálta széttárni átszúrt szárnyait, majd felordított és térdre rogyott. Mikor végre sikerült talpra küzdenie magát, fájdalmas, komor arccal próbált meg egyhelyben maradni. Egyik faltól a másikig dűlöngélt, összeláncolt szárnyai tehetetlenül lengtek a hátán, kitépett, véres tollai pedig a talpára ragadtak.
Ha nem tudta volna hogy napok óta éheztetik, gondolkodás nélkül mondta volna rá hogy részeg.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte mikor kellőképp megsajnálta a sebhelyes fiút.
- Annak segíts akinek szüksége van rá - nyögte egészen mély, reszelős hangon.
- A talpadba állt tollaidból és a részeg járásodból ítélve te vagy az a valaki akinek elkéne némi. De persze ez csak egy merész feltevés."