Call me your DADDY - |Park JiMin|

Park Jimin úgy dönt, lakást vesz. Az ingatlan kicsi, költeni is kell rá, nincs az épületben sem konditerem, sem uszoda, sem spa részleg. Egyetlen extra jár hozzá, a két éves szomszéd kislány olykor átszűrődő édes kacagása és tündéri éneklése, Jiminnek pedig ez pont elég, hogy szebbé varázsolja saját hétköznapjait.
Park Jimin szereti a gyerekeket és évek múlva tervez is saját csládot. Sok- sok év múlva. Ám a kis Eliza Bennet felborítja az elfoglalt idol kialakult jövőképét egyetlen kacajával...

" ...Megszoktam már a folyamatos utazgatást, turnékat és a szüntelen vándoréletet. Viszont, azelőtt sosem kellett búcsúzkodnom senkitől sem. Most mégis pocsékul éreztem magam, ahogyan guggolva néztem a szomorúan pislogó csöppséget, aki alig pár hét alatt a világom közepévé nőtte ki magát.
- Hozok neked ajándékot, rendben? - erőltettem mosolyt arcomra.
- Mem! - mondta lefelé görbülő szájjal, könnyfátyolos szemekkel.
- Hercegnőm, dolgozni kell mennem. Tudod, énekelni, táncolni...
- Mem! - kiáltotta, majd megfogta bőröndömet és behúzta a lakásukba, hangosan becsapva az ajtót.
Felsóhajtottam. Mellkasom jegesen szorítani kezdett meghallva Eliza keserves zokogását odabentről.
- Baba szeje. Jim mem tátá - sírta szívszaggatóan anyukájának.
Nagyot nyeltem, leküzdve a torkomban keletkezett gombócot, ami a belőlem kitörni készülő sírás miatt folytogatott. Sosem akartam még annyira Szöulban maradni, mint akkor és sosem bántam még annyira, hogy én vagyok Park Jimin a Bangtan Boys-ból. Összetörtem egy angyali kislány lelkét, aki nem azért szeretett, mert jól énekeltem, vagy mert helyes vagyok. Eliza a szomszéd srácot szerette, aki kedves, bújócskázik vele és vesz neki "kepapot". Én pedig ugyanilyen őszintén imádtam őt, mert ő volt az én Elizám, aki édesen nevet, firkákat rajzol és még a csokis muffint is " kepappal" eszi, mert úgy finom.