Van, hogy teljes egészében le kell zárnunk életünk egy-egy lényeges fejezetét, ahhoz, hogy valami új felé lapozhassunk. Azt mondják a múltat el kell engedni. De mi van akkor, ha a múlt a személyiségünk szilárd alapja, a rossz gondolatok táptalaja? Ezt is csak engedjük szélnek? Igen. (Legalábbis Jace szerint igen, mert szerinte a mondénok hülyeségeket találnak ki arra, hogy sajnáltassák magukat.) Melody számára ez viszont nem önsajnáltatáson alapszik. Új világ, új lehetőségek. Valami mégis meggátolja abban, hogy élvezze azt, amibe belecsöppent. Talán tud neki valaki segíteni. Valaki vagy valakik. Akik segítenek meglelni a világban a helyét, és fokozatos lerombolják a lány téves illúzióit saját magáról. Persze, hogy más. De ez nem rossz. Ez még csak a kezdett Melody... ______________ - Szükségem van rád! - Már itt vagyok, nem vagy egyedül többet! ______________