𝐀𝐌𝐀𝐑𝐀𝐍𝐓𝐇 ━ ᴀɢᴇ ᴏꜰ ᴅʀᴀɢᴏɴꜱ | 𝐓𝐡𝐞 𝐖𝐢𝐭𝐜𝐡𝐞𝐫

Miért futsz el, ha zajt hallasz magad mögül?
Miért bújsz menedékbe, ha jön a vihar?
Miért hagyod ott a bajtársadat a csatamezőn a legnagyobb vérontásban de ugyanakkor miért hagyod a sebzett vadat elfutni?

Ha zajt hallasz, menekülés helyett fordulj szembe a rémséggel, ami rád feni fogait.
Ha leszakad az ég, örülj neki, hogy esik az eső... ki tudja, hogy meddig érezheted még.
Ha bajtársad segélykiáltása a csatatéren minden acélpenge zörgésén áthat, miért menekülsz, s ha a vad a kegyetlen fájdalmat éli át, miért hagyod hát tovább szenvedni?

„Élünk, s élni hagyunk."
Nem azért élünk, hogy mások miattunk haljanak meg. Miért állnánk hát be a sorba, ha mások is ezt tennék a helyünkben?

Minden sebed formál az idő múlásával.
Fogd hát az acélt, s menj ki a sötét erdőbe, a vérgőzös csatatérre és harcolj, üvöltsd a szélbe a haragodat és bosszuld meg, ki árt neked és a szeretteidnek. Nem törhetnek meg, amíg ver lassú szíved, s a vér áramlik ereidben és tüdődbe karcos levegő nyomul.
Még.
Élsz.