𝙼𝚊𝚛𝚟𝚎𝚕 𝚏𝚊𝚗𝚏𝚒𝚌𝚝𝚒𝚘𝚗
𝙰 𝚋𝚘𝚛𝚒́𝚝𝚘́𝚝 𝚔𝚎́𝚜𝚣𝚒́𝚝𝚎𝚝𝚝𝚎: 𝙰𝚕𝚎𝚡𝚊𝙻𝚒𝚣𝚊
𝙰 𝚐𝚒𝚏𝚎𝚔𝚎𝚝 𝚙𝚎𝚍𝚒𝚐: 𝚠𝚒𝚗𝚝𝚎𝚛𝚠𝚊𝚗𝚍𝚊 𝚔𝚒𝚟𝚒𝚝𝚎𝚕𝚎𝚣𝚝𝚎
𝙺𝚎𝚣𝚍𝚎́𝚜: 𝟸𝟶𝟸𝟶 𝚓𝚊𝚗 𝟹.
----☆⋆★⋆☆----
❝𝐴𝑚𝑖 𝑛𝑒𝑚 𝑜̈𝑙 𝑚𝑒𝑔, 𝑎𝑧 𝑠𝑒𝑏𝑒𝑡 𝑒𝑗𝑡 𝑟𝑎𝑗𝑡𝑎𝑑. 𝑂̈𝑟𝑜̈𝑘𝑘𝑒́ 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑑 𝑙𝑒𝑠𝑧; 𝑎𝑧 𝑎́𝑙𝑚𝑎𝑖𝑑𝑏𝑎𝑛, 𝑎 𝑟𝑒𝑡𝑖𝑛𝑎́𝑑𝑏𝑎 𝑒́𝑔𝑣𝑒, 𝑒𝑔𝑦 𝑙𝑒́𝑝𝑒́𝑠𝑠𝑒𝑙 𝑒𝑙𝑜̋𝑡𝑡𝑒𝑑 𝑓𝑜𝑔 𝑗𝑎́𝑟𝑛𝑖. 𝐸́𝑠 ℎ𝑖𝑑𝑑 𝑒𝑙, 𝑒𝑔𝑦 𝑖𝑑𝑜̋ 𝑢𝑡𝑎́𝑛 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑗𝑎 𝑎 𝑚𝑜́𝑑𝑗𝑎́𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑙𝑒𝑣𝑎𝑑𝑎́𝑠𝑠𝑧𝑜𝑛.❞
Rosemary. Más néven: az Ezüstálarc, az Álarcos program egyetlen túlélője, a KGB egyik legsikeresebb tanítványa, a HYDRA hű szolgája, a '40-es évek legnagyobb bérgyilkosnője... aki 1945 március tizennyolcadikán elvérzett.
Legalább is mindenki így hitte. Még ő maga is.
De csaknem négy évtized kihagyás és további harminc év gúzsbakötöttség után a kétezres évek ismételten próbára teszik az ex-orgyilkost. A számára legfontosabb emberről kiderül, hogy él, a múltja pedig veszett bulldog módjára kezdi üldözni, olyan helyzetekbe hozva őt, melyekből vagy nincs szabadulás, vagy elég busás az ára...
Az életem sohasem volt egyszerű, még kevésbé boldog.
Nem volt átlagos gyerekkorom, sőt gyerekkorom sem.
Születésem napjától kezdve abban nevelkedtem, hogy nem vagyok méltó az életre, csak mert lány vagyok. Hamar gyűlölt személy lettem.
Mikor felcsillant egy halovány remény az örömre, mindig jött az apám és emlékeztett arra mért is nem jár nekem.
Így éltem, napról napra, évről évre, bántásról bántásra.
Míg egy nap hihetetlen dolog történt velem. A leghihetetlenebb. Csodának nevezm, pedig egyáltalán nem hiszek benne.
Ha nem velem történt volna meg esküszöm senkinek sem hinném el.
Életem azon pontján, mikor úgy éreztem már minden mindegy és jöjjön aminek jönnie kell, hirtelen egy nemvárt dolog történt. A csoda utolért és egy másik életbe csöppentem. Szó szerint.
𝐀 𝐭ö𝐫𝐭é𝐧𝐞𝐭 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐥𝐦𝐚𝐳𝐡𝐚𝐭 🔞 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐞𝐭𝐞𝐤𝐞𝐭 é𝐬 𝐭𝐫á𝐠á𝐫 𝐬𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤𝐚𝐭, ú𝐠𝐲𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐬𝐚𝐣á𝐭 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐥ő𝐬𝐬é𝐠𝐫𝐞 𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐝!☝🏻