Most vagy soha.. (Penelope Parkinson élete)

Amikor reggel bagolyhuhogásra ébredsz az nem éppen egy leányálom. Miután felültem az ágyban kellet egy kis idő mire rájöttem hol vagyok. A régi kis szobámban voltam, ami tele volt dobozokkal és táskákkkal. A helyiségben elég hideg volt, mivel a kandalló tüze elaludt. Feltápászkodtam és odasétáltam. A kis kandalló egyetlen egy dolog volt. Egy nagy családi fénykép. A mosgó fotón a családunk mosolygott, egyesek még nevettek is. Ahogy végignéztem az arcokon, anya büszke, ám boldog arckifejezése elég ismeretlen, és régi látványt nyújtott, ahogy apa nyugott arca. Anya elött két nagyjából 5 éves kislány. Az ikertestvérem, Pansy és én.

Penelope Parkinson, ahogy mindenki hívja, Peny, nem éppen az aranyvérűek értékrendjét követi. Ötödik évét már a Roxfortba kezdi.
Új iskola, új barátok..... és költözés egy másik helyre de mégis a régi otthonba. Újra az aranyvérmániás szüleivel és ikertestvérével kell élnie.