Parázs a jég alatt

__

❝Több melegség lángolt még a szívében, mint azt elsőre mutatta, csak kellett valaki, aki leolvasztja a jégfalat, amit azért emelt maga köré, hogy megvédje a szívét a fájdalomtól.❞

Sophie Campbell régóta úgy érzi, már nem arra törekszik, hogy éljen, hanem hogy túléljen. Egyszerűen csak belesüppedt a szürke hétköznapokba, és küzd ugyan a céljaiért, de csak azért, mert muszáj. Egyedül a szarkazmusa és a szüntelen öniróniája az, ami életben tartja, és hogy megpróbál nevetni az életen, ahelyett, hogy sírna.
Egy váratlan találkozás azonban mindig felülmúlhatja az ember elvárásait, és alaposan kizökkentheti a jól megszokott komfortzónájából. Ezt Sophie is megtapasztalja, amikor a nővére fitnesszstúdiójában a "recepciós" szerepét betöltve összetalálkozik egy jóképű idegennel, akivel onnantól bosszantóan gyakran sodorja őket egyfelé az élet, és akiről sokszor nem tudja eldönteni, felpofozza vagy épp megölelje-e.

Mind rejtegetünk titkokat, dédelgetünk álmokat, és voltaképpen ezektől nem lesznek az emberek fekete-fehérek. Erre döbben rá Sophie is, valamint arra, hogy néha nem is kell küzdeni a boldogságért, csak épp észrevenni, megnyitni neki a szívünket és befogadni, mert mindvégig ott volt az orrunk előtt.

__