__
❝Több melegség lángolt még a szívében, mint azt elsőre mutatta, csak kellett valaki, aki leolvasztja a jégfalat, amit azért emelt maga köré, hogy megvédje a szívét a fájdalomtól.❞
Sophie Campbell régóta úgy érzi, már nem arra törekszik, hogy éljen, hanem hogy túléljen. Egyszerűen csak belesüppedt a szürke hétköznapokba, és küzd ugyan a céljaiért, de csak azért, mert muszáj. Egyedül a szarkazmusa és a szüntelen öniróniája az, ami életben tartja, és hogy megpróbál nevetni az életen, ahelyett, hogy sírna.
Egy váratlan találkozás azonban mindig felülmúlhatja az ember elvárásait, és alaposan kizökkentheti a jól megszokott komfortzónájából. Ezt Sophie is megtapasztalja, amikor a nővére fitnesszstúdiójában a "recepciós" szerepét betöltve összetalálkozik egy jóképű idegennel, akivel onnantól bosszantóan gyakran sodorja őket egyfelé az élet, és akiről sokszor nem tudja eldönteni, felpofozza vagy épp megölelje-e.
Mind rejtegetünk titkokat, dédelgetünk álmokat, és voltaképpen ezektől nem lesznek az emberek fekete-fehérek. Erre döbben rá Sophie is, valamint arra, hogy néha nem is kell küzdeni a boldogságért, csak épp észrevenni, megnyitni neki a szívünket és befogadni, mert mindvégig ott volt az orrunk előtt.
__
Sziasztok. A nevem Vanda, és 20 éves vagyok. Budapesten élek a legjobb barátnőmmel,Laurával.
Kb 172 cm magas vagyok,festett fekete hajam van, kék szemem. Az alkatomról annyit, hogy teljesen átlagos. Sose voltam megelégedve a testemmel, mindig van mit javítani,de kezdem elfogadni magam, és teszek érte, hogy jobb legyen. Laurával kiskorom óta barátnők vagyunk, így nem volt kérdés, hogy együtt költözzünk fel Budapestre. Na ennyit rólam, kezdjük a sztorit.