Sötét van. A faltól lustán vált el a vakolat, s hullott a tölgyfa parkettára.A levegőben porszemcsék látszódtak a halvány fénysugárban, ami betört az egyik kis résen. Egyetlen szín uralkodott a szobában: fekete. Maga a halál és gyász. Az egyetlen, és ki nem kerülhetetlen. A végzet megnyugtatóan zavaró színe. A falak, a lépcső, a korlát, minden feketén állt. A tűz mindent feketévé mázolt, amit csak maga után hagyott. Csend honolt a helyen. Némán, és kihaltan állt a történtek óta. 1939-et írtunk. Ekkor haltam meg.