Amióta az eszemet tudom, utálom Alexandre öntelt Saint-Clairet. Nem azért mert az St. Paul gimnázium éltanulója, és egyben a diákszövetség elnöke. Azért mert egy szemtelen tuskó, aki képtelen elfogadni a visszautasítást. Mindenhol felbukkan ahol nem kellene, s jön az idegesítően csintalan mosolyával, apró gödröcskéivel, rendezetlenül szemébe hulló sötét fürtjeivel, melyek alatt ravaszul csillogó világos szemei rejlenek.
Emelt fővel vonul fel minden nap az iskolánk folyosóin idétlen haverjaival, újabb áldozatok után kutatva azzal az átkozott jegyzettömbjével, melybe szívesen írogatja fel a szabálysértők neveit, délutáni büntetésre ítélve őket. Megannyi csinos lány próbálja felkelteni a figyelmét szabályt szegve, ő mégis engem üldöz a hülye cetlijeivel.