csalódás barátság 🙂

❤️ 1 rész.❤️

Lilla vagyok es suliba járok ami olyan mint egy börtön bár attól szebb. Ebbe a suliba minden okés volt amig megnem ismertem egy fiút. Elöször csak hülyeskedtunk aztán megbeszeltuk hogy elvisz a bicikli kormányán ez megis történt és nagyon jó volt. Minden egyes nap beszéltünk személyesen is hogyha találkoztunk es irásban is. Aztán ezbabminden nap beszélés nekem megszokássá vált hogy mindig pityegett a telefon es ő irt. Keztem jobban megkedvelni nagyon jó fej volt es a szeme zöld.
Tetszett nekem de ezt én sem akartam elhinni. Aztán bevallottam magamnak de neki nem mertem féltem, hogy mit szol hozzá ezért nem is mondtam el.
Nyáron találkozgattunk vele es a barátainkkal es amikor elöttem volt a barátnőm azt mondta elpirultam de én ráfogtam a melegre.
Nyáron egyik este nem birtam tovabb es elmondtam neki nagyon féltem de jól kezelte a dolgot nem haragudott meg semmi.
De masnap reggel mar tobb mindenki tudta, hogy en mit irtam neki ezert azt mondtam neeki felejtse el amit mondtam. De ugyanugy tetszett es nagyon ideges lettem mikor mas lannyal beszélt.
Aztan a következő évre az egyik barátnőm elmondta neki hogy mit is érzek iranta par het mulva sziveket küldünk egymasnak bâr nem hiszem hogy igaziak lettek volna.
Hülyéskedtünk ahogy szoktunk de február es március elejen megbántottam akaratlanul és nem beszéltünk nem érdekeltem őt ami nagyon rosszul esett de megis érdemeltem.
Azóta nem beszèlünk ami nagyon szarul esik de elkell fogadnom. Próbálom azt mutatni a többieknek, hogy boldog vagyok mosolygok, nincs semmi baj de igazábol sok minden nincs rendben.
Es nagyon szükségem lenne a barátságára most mert szükségem lenne rá.
De ezt nem èrdemlem meg tudom. Amikor visszagondolok az emlékekre, hogy mennyi minden történt, viccelődtünk es nagyon sok mindenben segitett ő valtoztatta meg az életemet szinte.
De ennek a batâtságnak vège es az en hibám.
Mindig megn