Killing Me Softly /JUNGKOOK. FF./

Riadtan ébredtem fel az álomból, majd undorodva és gyűlölettel kiabáltam rá.
- Te voltál az! - hangom visszhangzott a kis szobában, és csak ziháló lehelletemet hallottam.

- Hana, én nem.. - kezdett el mentegetőzni, és próbálta megérinteni a karom, de azonnal elhúztam tőle.
- Ne merészelj hozzám érni! - sírtam és kiabáltam egyszerre, majd félelem is támadt bennem. - Gyűlöllek! Gazember vagy! Soha többet ne gyere közelembe! - Nem szólt semmit. Azonnal felugrottam és belevágtam a táskámba a ruháimat. Most az egyszer nem érdekelt, hogy összegyűrődnek. Felpattantam és elindultam sietősen kifelé.

Az ajtóhoz érve azonban visszafordultam, mikor hallottam valami zajt. Visszapillantottam és láttam, hogy térden áll az ágy előtt velem szemben, és a hold fénye elég volt ahhoz, hogy lássam, hogy sír, de nem érdekelt. Tudtam, hogy ez is a perverz játeka része.

- Hana, szeretlek.. - szorította össze a szemét és egy pillanatig el is hittem, mert igazán jó színész volt. Mindig is megjátszotta a szerepét.
- Magadon, és a mocskos szükségleteiden kívűl te nem szeretsz senkit Jeongguk! - mondtam szinte összeszorított fogakkal, mert a sírás nekem is folytogatta a torkom, majd sarkon fordultam és elhagytam a házat, mindennel együtt.

Minden jog fent tartva!®
/2020.03.07/