Reménytelen-talán [ félbehagyott]

Ott ültünk egymás mellett, szinte izzott a levegő. Kezeinkkel apró párharcot vívtunk, de éreztem ennek most nem a szokásos gyerekes játék a lényege! Kezeink lelassultak, és a következő pillanatban már a combjain pihentek. El sem akartam hinni, hiszen az egész olyan álomszerű volt. Képes lennék összejönni egy sráccal akit hónapokig csak bámultam a folyosón, aki olyan elérhetetlen volt?
Talán végre rámmosolyog a szerencse.

Sziasztok!

Az első amit el szeretnék mondani, az az, hogy ez az első wattpad történetem.
De, kérlek itt ne hagyjátok abba az olvasást. 😅
Rég óta írok meséket, történeteket, verseket, szóval nem vagyok abszolút kezdő, csak itt, ebben a formában.

Nade, a történet rólam szól, illetve egy fiúról ( vagy kettőről?).
A nevek nem igaziak, de a story valós, mégis próbálom izgalmasan írni, hiszen izgalmas volt.

Azért kezdtem el ide írni, mert az egész dolog, ami e körül a fiú körül történt, kezdett hasonlítani egy wattpad storyra, szóval gondoltam miért is ne?
Csinálok belőle egyet!

A műben próbálom átadni egy 15 éves lány izgalmát, tépelődését, amit mindannyian érzünk, éreztünk.

Remélem hogy tetszeni fog nektek!
A részek nem lesznek nagyon hosszúak, de folyamatosan/ amennyire a tanulmányaim engedik jönni fognak.

Jó időtöltést, és köszönöm ha elolvastad! 💕