Rózsák

Milyen lehet magányosnak lenni úgy, hogy soha nem vagy egyedül? Amikor az embert a saját tudatalattija kísérti? Hogy lehet egy romokban heverő életet - szigorú, énközpontú anyával, egy rosszul fizető állással és elviselhetetlen főnökkel - egyenesbe hozni?
Amikor az ember az egyetlen örömét a kávézásban leli, az egyetlen olyan helyen, amit tökéletesnek talál, és csak akkor lehet önmaga, ha egyedül van, mert olyan titkot őrizget, amiről hogyha a körülötte levő emberek tudomást szereznének, kapna egy szobát a bátyja mellett az elmegyógyintézetben.
Milyen lehet olyan zűrös múlttal rendelkezni, amit az ember legszívesebben elfelejtene, de nem teheti, mert a húgára is gondol, és azt a kevés embert is becsapja, akit igazán szeretni tud? Mást nem is tehet, ragaszkodik ahhoz, hogy szabad maradhasson.