Mors Sempiterna

"A szavakat könnyen elfeledjük.
A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből.
A végén nem marad semmi!
Minden történet eleje hasonlít kicsit."
Tulajdonképpen ez a történet is alig különbözik a többi szerelmesétől.

Te, ki azt hiszed mindent láttál már.
Te aki utaztál és mindent végig olvastál.
Aki azt hitted, hogy nincs mi meglepne már!
Gyere, Verona vár!

Te, ki azt hitted a férfi jó,
Csak mert szép dalokat dalol.
Ha úgy hiszed, hogy itt is jó.
Gyere Veronába és dalolj!

Persze itt is, mint máshol.
A férfiak nem hitványak, de nem is jók.
Hé! Te, ki ma ide jöttél, eltévedtél?
Vagy csak benéztél?

Hellóóó, emberek! Itt Seiren és egy vadonat új sztori. Igen csak kicsit vagyok feldobva miatta! Anyway, térjünk a lényegre. Azt hiszem senkit se lepek meg egy újabb yaoi sztorival, úgy hogy: 18+, fiúxfiú! Tessék! A történetben vannak jelenetek, mondatok, dalszövegek, amiket musicalekből veszek át, konkrétan a 2004-es Rómeó és Júlia, a 2010-es Romeo et Juliette- Les enfants de Vérone, és a 2007-es Elisabeth magyar musical, ami egyelőre biztos, ha lesz más szólok! Továbbá hatalmas shout-out @tybaltmoretti74 -nek az instagramról, aki ennek az egésznek az ihletője lett a shipjével, én meg nagyon nagyon meg akartam írni egy ilyen történetet! Meg persze AzrielKeethlinek, aki volt olyan drága, hogy megcsinálta a franciáról való fordítást és segít itt ott átvariálni a dalszövegeket, hogy illjenek a sztoriba. Egy adag szerelem, egy adag misztika és egy nagy adag humor! Függönyt fel!