Az írópalánta, és a múzsája

S ismét tollat ragadok, majd szemeimet egyenesen a papírra vetem. Próbálok szavakat formálni, de valahogy nem megy. Elterveztem reggel a suliban, hogy most, délután folytatom a regényemet, mely a bánat s a csalódások tárháza, azonban most a kelleténél furcsábban érzem magam... Mintha boldogabb lennék... Egyszerűen szívemet olyan melegség önti el, de olyan mértékben, mint máskor még soha. Nagy erőt veszek magamon, és kinyitok egy új füzetet, amibe rögtön fel is írom a címet:

„Az én édes drága múzsámnak"

Hirtelen magam sem tudom, hogy hova akarok ezzel kilyukadni, de amint gondolataimmal szárnyalván a képzeletem világába röppenek, meg is találom kérdésemre a választ. Kérem, én szerelmes vagyok a mostohatestvérembe.

2020. 04.22.