Amióta anya meghalt, azóta egyedül maradtam ebben a világban. Nem volt senkim, nem volt hova mennem, nem fogadott be engem senki. Azonban megszoktam. Tudtam, hogy azért nem fogadnak be, mert éppen elég élelmük van maguk számára, plusz embernek nincsen. Azonban adtak helyette mást. Adtak nekem fekhelyet, ajándékot, vagy éppenséggel egy történetet. Én ezekkel éltem, ezekből varázsoltam magamnak erőt, és miután elmentem, tova intettem nekik és tovább folytattam az utamat. Utánnuk mindig csak a sikolyt hallottam.