Vér és Becsület - Az őrület lángja

Sorsverte világban élünk, közeleg a vég. . .
A holtak visszatérnek, járnak-kelnek közöttünk, ontják magukból a ragályt. A bosszú hajtja őket, ugyanis lelkük nem jut tovább, a Névtelennek lángját táplálják a végítéletig. Deåbru poklának pillérei omladoznak, fattyai fel-feltörnek a felszínre, hogy maguk kutassák fel hiányzó lelkeket, amivel visszahozhatják saját dicsőségük, s előkerüljék az összeomlást.
Éheznek a démonok...

Nyugat elveszett, a korcsok lettek úrrá. Kíméletlen hadaik megállíthatatlanul özönlenek át a hegygerincen túlról, megnyúzott testeket, és halára csonkított szerencsétleneket hagyva maguk után.
Egykor emberek voltak, mígnem el nem torzította őket a az örök sötétség, mára sápatagokként ismeri őket a világ. . .

Kelet felől az Új Rendet éltető birodalom szövögeti becsvágyó terveit. Egyetlen istenben hisznek, a Teremtő torz tükörképében, akinek bosszúszomja világmindenségünk végét jelentheti. Terjed az alantas fertő, az új hit feledteti a régi szép időket és megbabonáz mindenkit.
A téboly lett úrrá. . .

Eme káoszba küldtek vissza, hogy tegyem azt, amire születtem. Rám bízták világunk sorsát, jóindulatomtól függ a jövendő. Vajon régi világunk sírhalmaira épített létezésben sikerülhet túlélni és felszabadítani a mindenséget a sötétség uralma alól, vagy elbukok újra, mint régen. . .
Eldur'Råu'Dul vagyok, a Dicső Iså'Dul fia, a Bíbor Holló örököse, Ummar megmentője, vagy netán a Halálhozó...