Lelkem

Kínok,kételyek,szerelmek.Egy tinédzser átlagosnak vélt élete ,ami cseppet sem átlagos.Más.

A nevem Pamela.
Egy "normális" megszokott életet élek,már amennyire lehet ezt normálisnak nevezni.
Budapesten élem,ezt a felettébb furcsa életet.
Nos,16 éves vagyok.Próbálok a mindennapok megpróbáltatásainak megfelelni,kevesebb mint több sikerrel.Olykor megkérdezem önmagamtól,hogy mit is értem el eddig az életben,ámde válasz soha nem ötlött még a nyelvemre. Mire vagy büszke Pami? Semmire.
Igazából ,mondhatni vannak örömteli pillanatok is az életemben,illetve voltak,csak nem tudok egy olyat megnevezni amire ténylegesen büszke lennék,voltaképp ilyenkor azt mondom ,tessék Pamela ,tinédzser vagy ,de az életed egy kalap szar. Jó,de én soha sem adom fel. Annyit küzdök mindenért,de talán az édes kevés.Küzdök hogy legyen végre valahára egy pasim,dehát nekem miért is lenne?!Én ahhoz sem értek hogy fiút találjak magamnak.Egyébként van 2 legjobb lány barátnőm,az egyik Magnólia,a másik Franciska.Mindkettőnek mondhatni stabil párkapcsolata van,nekik van ellentétben velem.
Most annyira nehéz egy annyit kérni hogy legyen egy olyan ember az életemben aki megért és ott van amikor kell?,persze az ellenkező nemből. Hát nem,ez nekem nem adatik meg,több mint 1 éve singleként élem a mindennapjaimat.Nah de haladjunk,a családom enyhén tökéletes,de a tökéletes szó mögött megbújnak a civakodások,amikből nálunk a "makacsoknál" van pár.Anyukám Edina illetve apám Benedek,az öcsém meg Nimród.Nem rosszak ők,szeretem őket,csak valamikor talán túl sok belőlük.16 vagyok,szerelemhiánnyal,szőke hajjal,álmodozással,kétségbeeséssel,akár csak egy normál tinédzser.

De én más vagyok.
Más vagyok teljesen.
A gondolkodásom nem olyan mint egy korombelié.
Tartsatok velem és ígérem elmesélem!🙃🧡

*Ha esetleg beleolvastál,adj légyszi egy véleményt,kommentként*❤️