- Kookie nem olyan! - bizonygattam, talán nem is nekik, hanem magamnak. - De igen, csak még nem ismered. - Ugyan Jimin. Nevetség tárgya leszel egy héten belül. Big Hit egyetem, a két merőben különböző "srác", egy feladat, bántások, sértődés, szerelem... -Annyira... fáj - felsírtam. Egyedül voltam a sötét helyiségben, senki sem hallott, legalábbis reméltem. Miért kell újra átélnem? Miért megint én? Miért miatta? Miért hittem el? Miért hittem, hogy most sikerül, elég jó vagyok, elég vagyok... ?- Csak ezek a mondat-,kérdésfoszlányok verődtek vissza a fejemben lévő üres szoba falairól, majd minden visszhang elmúltával újra kimondta valaki azt az egy bizonyos mondatot. -Mert szeretted... -hangja rekedt volt és keserédes. Kihallottam belőle 1000 különböző érzelmet. Majd megint megszólalt. -...és még mindig szereted. -felismertem... Az én hangom volt.