Mindenki életében eljön az a pont, amikor már nem izgatja a halál. Teljesen egyedül vagyok és egy szeméttelep vizében tengetem mindennapjaimat, ahova nem is tudom, hogy hogy kerültem. Egy áttörhetetlen, alááshatatlan háló vesz körül a vízben, amit vas rudakkal rögzítettek, a víz fölött pedig vagy 2 méter magas vasrács zár el a tengertől. Az igazi otthonomtól. A sellővadászat pedig az emberek számára nagyon kifizetődő. Számtalan társamat láttam már holtan, díszként hajók orrán, emberek ruháján, vagy még sellő formájukban holtan a közeli mólón, amin keresztül vitték őket eladásra. Talán megértitek, ha 17 év után, ilyen körülmények között, már csak azért küzdök, mert hajt az élni akarás.