Mindenki életében eljön az a pont, amikor már nem izgatja a halál. Teljesen egyedül vagyok és egy szeméttelep vizében tengetem mindennapjaimat, ahova nem is tudom, hogy hogy kerültem. Egy áttörhetetlen, alááshatatlan háló vesz körül a vízben, amit vas rudakkal rögzítettek, a víz fölött pedig vagy 2 méter magas vasrács zár el a tengertől. Az igazi otthonomtól. A sellővadászat pedig az emberek számára nagyon kifizetődő. Számtalan társamat láttam már holtan, díszként hajók orrán, emberek ruháján, vagy még sellő formájukban holtan a közeli mólón, amin keresztül vitték őket eladásra. Talán megértitek, ha 17 év után, ilyen körülmények között, már csak azért küzdök, mert hajt az élni akarás.
Margaret élete nem könnyű. A szülei meghaltak, évről évre új iskolában köt ki. Ám a dolgok méginkább bonyolódnak, amikor nagynénje közli, hogy a szünidőre Angliába kell utazzon a poros kisvárosba, egy távoli rokonához akivel még soha nem találkozott.
Minden nap újabb titkokba gabalyodik és rájön, hogy Evertown varázslatosabb, mint hitte.