Mavis White, megőrjítesz! |BEFEJEZETT|

"Mavis White, megőrjítesz!
És ezt nem feltétlenül jó értelemben mondom.
Legalábbis a kezdetekkor nem.
Tudtad, hogy ki vagyok.
Ahogy azt is, mivel bízott meg apád.
Beleegyeztem, mert tisztelem őt.
Aztán személyesen is megismertelek.
Na, onnantól minden a feje tetejére állt az életemben.
Mérhetetlenül idegesített, hogy azt hitted, kapcsolatban kell lenned velem.
Mindegy volt, hol találkoztunk.
Te megálltál, és beszéltél velem.
Észre sem vetted, de a legcsekélyebb dolgaidba is beavattál.
Jóformán a legféltettebb titkaidat is ismertem.
Habár én nem nyíltam meg előtted, te a bizalmadba fogadtál.
És örültem neki.
Örültem, hogy bízol bennem.
Örültem, hogy keresed a társaságomat.
Örültem, hogy biztonságban érzed magad a közelemben.
Örültem, hogy elfogadsz minden rigolyámmal együtt.
Mert ez vagyok én, Perselus Piton.
A mogorva, ijesztő vénember, aki senkit sem szeret.
Egészen addig, míg a nyakába nem varrtak egy átkot...
Vagy inkább áldást.
Talán most sírsz a meghatottságtól.
De az is lehet, hogy csak mosolyogsz azzal a sejtelmes mosolyoddal, ahogy rám szoktál mosolyogni.
Akárhogy is legyen, tudnod kell, hogy megváltoztattál.
Bízom benned.
Képes vagyok veled akármiről beszélni.
Beavatlak a múltamba.
Tudod, miért vagyok olyan, amilyen.
Ha valaki, akkor te biztosan nem fordulnál ellenem.
Ennyi év után is? - kérdezted akkor, amikor olyasmit mondtam, amit nem kellett volna.
A fejemben minden a helyére került, amikor azt válaszoltam: Örökké.
Nem vagyok a szavak embere.
Egy szót kellene most írnom neked.
Helyette inkább ismétlem magamat.
Örökké."