Rabod vagyok

Éreztem, hogy egész testem adrenalin járja át, dübörgött a mellkasom, még a tenyerem is izzadásnak indult. Nem tudtam merre vagyok, és azt végképp nem, hogy merre tartok. Az engem körülölelő sötétség miatt még inkább kalapálni kezd a szívem, és azt kívánom ébredjek fel ebből a rémálomból.

Mikor végre megállt a furgon amibe betömködtek, testem még jobban remegni kezdett, mert nem tudtam mi fog történni ezek után. Csak arra tudtam gondolni, hogy 24 évet boldogan leéltem, de ennek itt vége szakad, és Byun Baekhyun pár órán belül megszűnik létezni.

Ahogy kivágódott a kocsi ajtaja, összerezzentem. Két nagydarab férfi rángatott ki a kocsiból, majd megjelent egy tőlük merőben máshogy kinéző, velem nagyjából egyidős fiú. Szemei csillogtak, ahogy észrevett engem a két gorilla között, és intett, hogy menjek oda. Hevesen ráztam a fejem, de csak nem tágított, és azon az elven működve, ha én nem megyek, majd jön ő, elkapta a karom és maga után rángatott.

Hosszú folyósokon vezetett az utunk, mígnem egy - a nagy raktárhelyiség többi részéhez képest - világos, tágas szobába nem értünk. Ott aztan ledobott az ágyra, és úgy gondoltam, itt a vég, a furgonban lévő pár óra haladék leginkább percekre csökkent.

- M-mit akarsz tőlem? - Féltem, rettegve húztam magam alá a lábaim.

- Mondd Baekhyun, tudod mi az, hogy függeni valamitől? Van bármilyen függőséged?

- H-honnan tudod a nevem? - Kiabáltam magamból kikelve.

- Csak válaszolj a kérdésemre! - Éles hangjára összerezzentem. Bár válaszolni nem voltam képes, hevesen bólogattam, hogy tudom mit jelent a függőség. - Látod, ez vagy te nekem. Sajnos én a te rabod vagyok, te okoztál nekem függőséget.

DianaAnui, ezer hála és köszönet a lenyűgöző borítóért. 👀🧡🧡🧡