𝕬𝖓𝖙𝖎-𝕳𝖊𝖗𝖔 (JAVÍTVA!)//SZÜNETEL

HP fanfic (múlt):

RegulusxOC/SiriusxOC/PitonxOC(a történet előrehaladtával ki fog derülni)

Minden jog Joanne Kathleen Rowlingot illet! Én csak kölcsönvettem tőle a szereplőket.

„- Hogy te hogyan lehetsz ekkora barom, azt még 12 év alatt sem tudtam felfogni!- nevettem.- A válasz egyébként meg 20.

- Hogy lenne már húsz, ha maradt a tíz? Ah, mugli matej. Vagy hogy hívják.

- Matek. - szólt közbe Lia.

- Tök mindegy."

„- Akkor megyek aludni. Te nem jösz?

- Nem, még maradok. Te te menj csak...- nem tudtam befejezni, mert leült mellém.- Nem kell megvárni! Majd megyek, de még olvasok. Nyugodtan aludj.

- Figyelj, napok óta ezt csinálod. Mi van veled?- mondta, mire (ha lehet olyat) még jobban elsápadtam.

- Semmi.

- De komolyan mondom, valami nincsen veled rendben. Ha esetleg...

- NEM KELL A SEGÍTSÉGED, ÚGYIS CSAK ELÍTÉLNÉL, MINT MINDENKI MÁS, MERT EGY SZÖRNYETEG VAGYOK!"

„Csak hagytam, hadd sodorjon a víz saját akarata szerint, nem ellenkeztem. Minek is? Éreztem, ahogy zúg a fülem a levegőhiánytól, de nem törődtem vele, csak mosolyogtam, éreztem, ahogy csak süllyedek és süllyedek, lassan biztos vége van és éreztem, hogy lassan elhomályosul a világ. Eddig azt hittem, a fulladás a legrosszabb halál, de most, hogy átélem, bevallhatom, hogy megváltozott a véleményem ezen téren. Egészen élveztem, ahogy a sötét foltok szépen lassan elhomályosítanak mindent, majd éreztem, ahogy leértem a végére. Tudtam, hogy meghalok. Tudtam, hogy vége mindennek, mégis mosolyogtam a tenger legmélyén. Utolsó erőmmel még kinyitottam a szemem, mivel azelőtt automatikusan becsuktam, majd mosolyogva ájultam el a tenger fenekén."

Mindenkinek jó szórakozást! Csakis kizárólag mindenki saját felelősségre olvassa! Én szóltam!

UI: Emberek, lesznek benne váratlan (de még mennyire!) események, amikre előre szólok mindenkinek, hogy felelősséget azokért én egyáltalán nem vállalok!