Elvétette a ritmust, a keze mozdulatlan, lüktet a fájdalomtól. A tanár némán feláll, sóhajt egyet. Zoé meghallva a mély levegővételt, ösztönösen kiszalad a teremből. Kintről márcsak a felé repülő szék hangját hallja, ahogy az ajtónak csapódik. [Márcsak 1hónap a koncertig.] "Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. És az igazi zene mindig szép és biztató és boldogító. Az már nem zene, ami nem dob fel, nem gyönyörködtet, nem tölt el örömmel, hogy élni - ha nehéz is, de - jó!" -Müller Péter Sziasztok! Első írás, így rövidke lett, de remélem ameddig olvassátok leköti a figyelmeteket! Jó olvasát kivánok!