Még egyszer, utoljára

Szeretnék még egyszer elmenni a folyó partjára, ahol csak Te meg én, Mi voltunk.
Szeretnék még egyszer csónakba ülni Veled és hagyni, hogy a víz sodorjon minket.
Szeretnék még egyszer úszni az árral és érezni a szabadság ízét.
Szeretnék még egyszer abba a semmihez sem fogható, opálszerűen csillogó szempárba nézni.
Szeretnék még egyszer olyan önfeledten nevetni, mint azon a napon, amikor azt mondtad: szeretlek!
Szeretnék még egyszer találkozni Veled, hogy a biztonságot nyújtó karjaid ölelésébe vethessem magam megfeledkezve a külvilágról és a valóságról.
Szeretnék még egyszer, utoljára úgy élni és érezni, mint ahogyan Te is azon a bizonyos napon.
Szeretnék még egyszer, utoljára annyit mondani, hogy: köszönöm!
Csak még egyszer, utoljára...