Egyetlen Éjszaka |S.M|

,, Felülmúlhatatlan érzés volt, ahogy képes voltál egyetlen éjszaka alatt egy óriási tornádót létrehozni az elmémben. Végigsuhant az érzelmeim minden egyes apró pontján és szétzúzta azt. Ott hagyott a bizonytalanságommal pontosan úgy, mint ahogy te tetted a szívemmel. Képes voltál pofátlanul felforgatni az algoritmusomat, hogy aztán kétségekkel és összekuszált gondolatokkal eldobj mint egy tintás, gyűrött galacsint. Hát végül is ezt tetted nem? Megjelentél, elhitetted velem hogy az én elveim csupán az illúzió keserű ízének egy darabját képezik, rávilágítottál az élet apróságaira anélkül, hogy te erről tudtál volna és pont ez a probléma. Nem tudtál semmit rólam. Nem tudtad, hogy mekkora űrt, illetve fájdalmat hagytál hátra magad után mert nem ismertél. Úgy bántál velem mint ha egy érzelemmentes bábú lennék, kinek lételeme a tűrés. Tűrjem el a változást, mert te ezt tápláltad belém. Azonban mégsem tudok haraggal gondolni rád, mert hittem benned, hittem bennünk és hiszek most is. Hiszek a változás gyümölcsében, hogy a sors így írta meg az életünket, mert ez kellett az éjszakánkhoz. Utálni akarlak, tiszta szívemből gyűlölni téged, de erre nem vagyok képes. Utálni akarlak, amiért úgy néztél rám utoljára, mint ha a végső ítéletünket hoztad meg. Utálni akarlak, amiért te döntöttél a sorsunk felett és utálni akarlak mert ennek ellenére is ugyanúgy, megállíthatatlanul szerelmes vagyok beléd.

Most mégsem vagy itt velem így esélyem sincs arra, hogy azt az apró biztos pontot amit nyújtottál felém, végre elmondjam neked, de ne aggódj! Nem adom fel a céltalanságunkat, hisz minden apró mozzanat meg volt írva abban az éjszakában és én nem hagyom ezt elveszni.

Ahogyan téged sem.. Raul! "