Róka Lélek

Van aki hisz a reinkarnációban?
Először én sem hittem és most bekövetkezett az, amit még csak elképzelni sem tudtam.
Úgy tűnik Istennek több tervei vannak velem.
Lynett William vagyok és 17 éves.
Ha érdekel a történetem kukkants bele.

Részlet:

-Most komolyan azért barátkoztál velem hogy elmondjam hogy mi vagyok?!-nevettem fel hitetlenül majd mélyen a szemébe néztem.

-Killen megkért rá.-mondta úgy mintha a szemeim hipnózisba ejtették volna.

-Most őszintén Madison, te tényleg kedveltél vagy csak megjátszottad?-lábadt könnybe a szemem.

-Sosem kedveltelek, amikor becsapódtál közénk Killen azonnal felfigyelt rád, én két éve vagyok ebben a kibaszott csapatban és még csak rám se néz, miattad.-ezeket a mondatokat úgy ejti ki hogy tisztán lehessen érezni az irántam érzett gyűlöletét.

-Ezt úgy mondod mintha két éve figyelt volna rád... hisz te mondtad, eddig sem figyelt fel rád akkor most miért tenné?-nevettem fel gúnyosan hogy elrejtsem előle hogy valójában össze törtem.

-Te kis...-nèzett rám úgy hogy a tekintete már ötször megölt.

-Én mi?-nevettem rajta.

-Szajha.-mondta halkan.

-Tessék nem hallom?-kérdeztem vissza pedig tisztán értettem.

-Azt mondtam hogy szajha!-ordított a képembe, de én erre a pillanatra vártam.

Ravasz mosolyt öltöttem arcomra majd úgy pofon vágtam hogy földre esett.

-Dugd fel magadnak a kamu-barátságodat, én nem kérek belőle.-köptem felé a szavakat.

Utoljára vetettem rá egy lenéző pillantást majd elmentem onnan.
Nagyon nehéz volt nem kimutatni a fájdalmamat.
Megtöröltem enyhèn könnyes szemeimet és bementem az erdőbe.
Rengeteg érzés kavargott bennem.
Csalódottság... mert végig azt hittem hogy legjobb barátnők vagyunk.
Düh... mert csak kihasználtak volna.
Szánalom... amiért ennyire embertelenek.
És szomorúság.. mert csak áll barátaim voltak...

Minden jog fent tartva

A történetben e