Az Én Kapitányom

Az Én Kapitányom

  • WpView
    Reads 367
  • WpVote
    Votes 18
  • WpPart
    Parts 20
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Mon, Jun 5, 2023
Előszó Egy gimnáziumban kezdődött. Akkoriban nem igazán voltam barátságos ezt az is remekül mutatja, hogy csak egy barátom volt, Szabados Fiona. Neki mindent elmondhattam ami a szívemet nyomta. Persze ez fordítva is igaz volt. Ő és én szöges ellentétei voltunk egymásnak. Mint introvertált (én) és extrovertált (Fiona).Általános iskola után apámat áthelyezték egy külföldi céghez ezért pár évre vele tartottunk. Gimnázium utolsó évére jöttünk vissza Magyarországra. Fiona és én e közben végig tartottuk a kapcsolatot ezért amikor vissza jöttem ott folytattunk mindent ahol abba hagytuk. A tanév már javában ment. Egy padon ücsörögtünk a folyosón. A barátnőm mint mindig áradozott valakiről akit kinézett magának. Sosem értetem, hogy lehet, hogy ennyi mindenkibe szerelmes tud lenni ilyen kevés idő alatt. Teljesen beléjük tudott habarodni én meg... na azt inkább hagyjuk.
All Rights Reserved
#59
gimi
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged
  • Tiltott dobás
  • Deadly Attraction
  • Közel
  • Örökké a tiéd!
  • Sötét örökség
  • A seggfej szobatárs
  • vissza a jégre
  • Barátság extrákkal?
  • Behálózva

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines