átkozottak

"-...s igen,tényleg volnék én oly vak,hogy az igazságnak be öltöztetett,hazugságod,tisztábbnak láttam a kristály vizénél,és igen némán lenyeltem ezt is,hisz mitől lenne jobb úgy élnem,hogy te-közelebb léptem hozzá,és melkason ütöttem.-nyugodt szívvel,mész aludni,enni,inni,találkozni vele.-elléptem tőle,és hátat fordítottam neki,de nem léptem le,a-a azt még nem.
-Tudod,most nem így lesz,van egy mondás amit míndíg anyám mondott nekem,ja meg van,
"megy az elefánt és a kisegér,a hídon,egyszer csak megszólal a kisegér,te hallod hogy dübörgönk?"
-Tudod,hogy azért nincs veled senki mert mindenki ezt érzi melleted?

asszem mindíg is féltek hogy elkap a téboly.

a szörnyelává vált,lány
és az alvilág ura.

Charlotte Olivia Sartre és Hádész