Chicago. Amerika harmadik legnagyobb városa. Egy hely, ahol a beolvadás sosem volt még ennyire egyszerű. Lélegzetelállító épületek, pezsgő, élettől lüktető klubbok és egy rakat pénz, mind-mind ezüsttálcán. Chigaco a bűnösök városa. Azokké, akik nem félnek betörni az épületekbe, akik nem félnek az alvilág legnagyobbjaival vegyülni a klubbokban, akik nem félnek lopni, csalni és hazudni. Azoké, akik magasra akarnak jutni és pénzt akarnak. Rengeteg, mocskos, de annál mámorítóbb pénzt.
Bryar Deschamps amolyan pitiáner tolvajféleség. Szereti a veszélyt és a nagyon gazdag emberek, nagyon gazdagon megrakott pénztárcáját. Újkori Robin Hood módjára fosztogatja Chigaco felső rétegét és nem hátrál meg semmitől és senkitől. Ez vezet el élete legnagyobb kudarcához, az egyetlen sikertelen rabláshoz, ami örökre megváltoztatja az életét.
Cormac O'Donnell szó szerint bármit megtesz a hatalomért. Rideg és kimért, de remek üzleti érzékkel áldotta meg a sors. És nem mellesleg a rablások nagymestere. Hangtalan, láthatatlan, sérthetetlen. Senki sem mer újat húzni egy efféle időzített bombával, vagyis... ezt gondolnánk. Csak egy ember akad egész Chicago-ban, aki van annyira elvetemült, hogy az oroszlán barlangjába merészkedik és ez nem más, mint Bryar.
Veszélyes játék veszi kezdetét találkozássukkor. Kettejük szövetsége nemcsak Chicago városát, hanem egész Amerikát felforgatja és nincs, aki vagy ami megállíthatná őket. Vagy talán mégis? Nem várt érzelmeik és különös vonzalmuk vajon útját állja majd ennek az alantas sikertörténetnek? Vajon képesek lesznek vállvetve visszaverni a támadásokat vagy elbuknak és velük együtt a remény is egy jobb életre?
Chicago. Amerika harmadik legnagyobb városa és nemcsak a bűnösöké, hanem... a lehetőségeké is. Lássuk, kik élnek ezekkel a lehetőségekkel!
Eve Hampton élete nem tökéletes, de nem is borzalmas. Van fedél a feje felett, szerető családja és egy színes baráti társasága, melyben remekül érzi magát. A jegyei jók, habár nem kitűnőek - terve a jövőre nézve nincsen, de nem annyira stresszel rajta, mint amennyire már a gimnázium utolsó évében illene. Minden vasárnap templomba jár és úgy hallgatja a lelkész édesapja által vezetett istentiszteletet, mintha először tenné. Nem lehet biztosra mondani, hogy Raiden Wolf megjelenése elrontotta-e, vagy éppen felerősítette veleszületett lelki boldogságát.
Raiden Wolf ugyanis minden, csak nem nyugodt. Minden, csak nem boldog. Ha az ember erejére létezik limit ezen a Földön, ő biztosan felülkeredett rajta, amikor édesanyja öngyilkossága után is talpra állt. Tisztességesen bejár az egyetemre azzal az életveszélyes motorral, ami valószínűleg az egyetlen karbantartott dolog az életében, figyel klinikai depressziót mutató húgára és esténként együgyű futókalandokkal próbálja elnyomni azt a tényt, hogy tulajdonképpen teljes mértékben egyedül van. Sosem vallaná be magának, de féltékeny azokra, akik tudnak hinni Istenben, mert úgy gondolja, hogy nekik legalább van valami vagy valaki, akihez fordulni tudnak, mikor minden elsötétül körülöttük. Neki nincs semmi és senki. Nincs istene.
Csak Eve Hampton.