"Érzem, a vérem, ahogy végigfolyik a lábaimon, a karomon, a törzsemen, mintha a fejemen is folyna, vagy ez csak a felcsapódott vér? Vajon, meddig bírom még? Mikor lesz már vége? Miért kellett nekem a megmentőnek lenni? Nem akartam az lenni! Nem akartam harcolni! De hát mit várok a sors mindig is szeretett velem baszakodni. Éles fájdalom a torkomban, csak egy pillanat, majd semmi." Egy kis HP-s szösszenet, amit most dobtam össze, úgyhogy a minőségért nem vállalok felelősséget. Figyelem tőlem nem meglepően yaoi sztori. Fogadjátok tárt karokkal emberek.