Princesa

Néha van úgy, hogy legjobb barátod lesz az ellenséged, és néha pedig az ellenséged legjobb barátod.

-Két utcát futottam érted az esőben, és még annyit se mondasz, hogy megbántottalak? Tudod, hogy megijesztettél? Az utcán futni? Esőben? Éjjel? El is üthetnének. -állított meg Noah, a haja vizesen tapadt a homlokára, hiszen szakadt az eső.

-Most már legalább tudod, milyen egy nő után futni. Látod? Hiába mondtad, hogy te sosem teszed. Most mégis megtetted. Ugye milyen jó dolog ez a barátság? -mondtam nevetve mire ő is elengedte magát és elmosolyodott. Ott álltunk, a kapunk előtt, az eső még mindig szakadt de hiába, Noah mellett még az se tűnt volna fel, ha tornádó van.

-Szerinted még mindig barátság van közöttünk?

Avery Lockwood élete cseppet sem könnyű. Az édesapját kiskorában elvesztette csak úgy mint a legjobb barátját. Akire a legnagyobb szüksége lett volna. Aztán a gimibe újra összecsaptak a feje felett a felhők. Hiába lettek barátnői, és egy barátja, mégis néha érzi a magányt mikor egyedül van otthon. Ezen pedig egy ember segíthet.

Noah Brown mondhatni fényűző életet él. Apjával, anyjával és a bátyjával jobb életet nem is kívánhatna. Sose volt szükségre segítségre mégis egy kegyetlen hír után nagyobb szükség van a barátaira mint bármikor. Csak ők szépen kihátrálnak mögüle, és bármennyire is kegyetlen az igazság, de senkije se marad, és hiába keresi távol a támaszt, talán közelebb van mint hinné.