Never said I was a saint [S. M. & C.C. ff] +18

Szeretném leszögezni, hogy a többi sztorimhoz hasonlóan ez is erősen +18-as. Csakis saját felelősségre!

"Éjjel fél 3 múlott, és én ennél éberebb nem is lehetnék. Ahogyan a Hold fehér sugarai besütnek az ablakomon, úgy tűnik, mintha fényes nappal lenne.
A szívem még mindig zakatol az elmúlt pár óra izgalmaitól, egyszerűen képtelen vagyok lenyugodni. Az agyam ezerrel pörög, nem tudok nem Rá gondolni, újra befészkelte magát az elmémbe, mintha tudná; ott a helye.
Elképesztően hiányzott... Az űr - amelyet most megint betöltött - az elmúlt időszakban elviselhetetlennek bizonyult, Ő pedig ismételten reményt adott. Képes volt életet lehelni az unalmas mindennapjaimba, megragadott, és pillanatok alatt kihúzott a szürkeségből.
Ekkor tudtam, hogy ő az...
Ő az én mocskos elmém legfőbb vágya."
.
.
.
"- Mi a fenét csinász, Camila? - bámul rám elkerekedett szemekkel, de ahogy a nadrágján keletkezett dudorra simítom a kezem, felnyög. - Nem szabadna ezt csinálnunk.
Lassan simogatni kezdem őt odalent a ruhán keresztül, mire megremeg, és pedig a nyakhajlatába dugom a fejem, és gyengéden végig nyalok az érzékeny területen.
- Sosem mondtam hogy szent vagyok, Shawn. - suttogom a fülébe, mire megborzong, majd ködös tekintettel ellép tőlem, és kulcsra zárja a szertár ajtaját."