Ha nem tudsz azonosnak maradni a hajdani írásaid egy részével akkor valószínűleg tanultál a hibáidból. Így vagyok ezzel én is. A mű nem szól másról mint egy időutazásról, ahol a verseken keresztül óriás léptekkel, nagyvonalakban haladok végig. Kit egykor szerettünk, ki egykor hullámként folyton a sziklához csapott minket és mi csak levegőért kapkodtunk. Hogy történhetett ez meg? Ne szaladjunk ennyire előre, ez a kötet nem az okokat fogja részletezni, pusztán leírja annak kezdetét és véget. Egy soha nem létező szerelemről szól, a semmiről miről régen írtam valamit. Ami elvett akkor tőlem, hogy később önbizalmat adjon és utat mutasson. Tehát végülis mégis adott valamit, amiről most írhatok.