Egy Kép Mint Száz

Nem szeretek magamról beszélni. Utálom ha arról kérdezgetnek, mit szoktam csinálni szabadidőmben, mi a kedvenc kajám, van-e háziállatom és legfőképpen; gyűlölöm ha a családomról érdeklődnek. Az egyetlen dolog, amiről hajlandó vagyok beszélni, az a munka.
Egy eléggé híres bulvárlapnál dolgozom lesifotósként. Én vagyok az a gonosz, akit minden sztár, és minden rajongó gyűlöl. Aki egy bokor mögött gubbasztva beletipor az imádott hírességek magánéletébe.
Aki tönkreteszi a párkapcsolatiakat. Aki szétszaggatja a családjukat. Aki nem hagy nekik nyugtot. Aki miatt kapucniban és napszemüvegben kell járkálni az utcán.
És épp ezen sztereotípiák miatt nem fotózok én egy médiás majmot sem. Már munkásságom elején leszögeztem, hogy tinibálványokat nem fotózok. Ezért én egy jelentéktelen üzletgurut kaptam, aki rendszeresen csalja a feleségét és én ezzel a melóval teljes mértékben meg vagyok elégedve és nem akarok váltani.
Vagyis nem akartam váltani. Amíg meg nem ismertem ŐT.