"Ó, a gimi". Na, igen, ó, a gimi. A felnőttek mindig bizonygatják, hogy mennyire jó, mennyire élményekkel teli, mennyi tapasztalatot szereztek, mennyi tartós kapcsolatot teremtettek, satöbbi... Szóval a tizennégyéves korosztály számottevő része már tűkön ülve várja, hogy elkezdődjön ez a kaland. Bár Somogyi Krisztián nem hisz az "első látásra szerelemben", sem az "örökké barátokban", házi feladat írásával meg aztán pláne nem akarja tölteni az értékes idejét, azért hazugság lenne azt állítani, hogy nem izgatja egy kicsit az élet ezen új szakaszának feltárása. És nem is akárhova fog járni, a híres francia tagozatos Szent Johanna Gimibe, azon belül is a 9.b osztályba...
Név: Somogyi Krisztián (ami azt illeti, voltam már Papucs is, szóval nekem aztán hót mindegy, mi a becenevem, de a Krisztit, Krisztát meg a társait lehetőség szerint inkább hanygaoljuk, ha kérhetem, köszönöm)
Kor: 14
Beszélt nyelvek: magyar, angol, francia, olasz
Magamról: Szeretem a lekváros buktát. Nem vagyok amúgy vicces, de szeretek úgy tenni, mintha az lennék
Érdeklődési kör: zenék, kosár, vitázás, filozófia
Klubtagság: Anyám, de nem értem, mi folyik itt...
"Azt hiszem, az érzéseket nem nekem találták ki"
"Sötét szemei ragyogó csillagként villantak fel. Hosszúkás ujjaival felszántotta szőke tincseit, melyek az esti napsugarak hatására arany glóriaként keretezték markáns arcát.
Éles tekintetét rám vezette. Sötétvörös ajkait fogai közé csippentette. Átkozódva temette arcát a tenyereibe.
- Miért nehezíted meg a dolgomat?
Gúnyosan elmosolyodva, hátat fordítottam neki. Válaszra sem méltattam."
Az élet egy csalafinta labirintus, nem tudhatod mikor ütközhetsz falba, sem azt, hogy melyik út vezet a kijárathoz.
Grace a saját testén tapasztalta meg a fájdalom keserű ízért és a boldogság csendes bizsergését. Az egész kalamajka egy rosszul elsült vitából és magából Howl Rowlandból született.
A jóképű, bunkó és kockáshasú Howl Rowlandból.