-Most már kezdessz kihozni a sodromból! Mi az a rohadt nagy titok hogy én nem tudhatok róla? Ha?-kiabált teli torokbol. -Mert nem és kész!-kiabáltam mostmár én is. -Csak attól mert egy hónapja randizgatunk meg hogy lefeküdtünk az nem azt jelenti hogy kötelező mindent elmondanom neked!-ordítottam tovább a szemébe az igazságot. -Nem vagyok senkid hogy muszáj beszámolnom a multamról!-folytattam a kiakadásom. -Dehogynem! Hiszen a szeretőm vagy! -kiabált még mindig ő is. Hirtelen minden harag elszált belőlem. Kimondta. Reméltem hogy ezt nem fogja a fejemhez vágni de megtette. -Igen! Nem járunk! Ez álltal mivel lefeküdtem veled csak a szeretőd vagyok! Viszont....köszönöm hogy elmondtad az igazi véleményed a "kapcsolatunról"-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe. - azt hiszem félre ismertelek! Ha ennyire tudni szeretnéd elmondom! Azért nem mentünk néha hozzám is mert nincs otthonom. Egy árvaházban élek! És 15 éves koromban megerőszakolt az utcán egy elmebeteg! Tudom hogy te elmondtad a gyerekorod de én még egy pchiologusnak sem voltam hajlandó elmesélni. Tessék ! Elmondtam! Remélem örülsz! De egy valamit kèrek! Mostantól ne keress! Most már nem vagyok a szeretőd!-jelentettem ki. Lattam arcán a szomorúságot és a sajnálatot. De ezzel most nem tudtam fogalkozni. Kimondta azt az egy szót amivel porrá zuzta az amugy is darabokban lévő lelkem. Sziasztok! Ezt a könyvet ketten fogjuk irní! Én ès @anacloverhallAll Rights Reserved
1 part