Dark Magic

Egy lány sétált, szinte futott a városon keresztül. Követték őt, viszont azt nem láttam, hogy kik. Nyugodtan ültem a nappaliban, amikor a lány berontott a házunkba. Göndör lobonca ostorként csapott az arcába. Pálcát fogtam. Ő mozdulatlanul bámult ki az ablakon, aztán hirtelen behúzta a függönyt. Hátranézett rám, egyenesen a szemembe. Felemás szemeiben düh és félelem kavalkádja csillogott. A Roxfortból ismerem. Mardekáros, egy évvel alattam járt. Egyszer rosszul lett a folyosón és én pedig elvittem a gyengélkedőre. Pár nappal később odajött hozzám és megköszönte hogy segítettem. Ennyi volt a nagy kapcsolatunk, de megláttam benne valamit, ami mássá tette egy átlag embertől. Különleges, ahhoz kétség nem fér. Újra belenéztem abba a gyönyörű szempárba, de abban a szokásos érzelemkavalkádon kívül most láttam egy kis gonoszságot, bosszúvágyat. Egy pillanat alatt kihúzta az anyagot, így újra rálátást nyert az utcára, majd miután meggyőződött valamiről, valami köszönés féleséget mormolt, kirohant az ajtón, és továbbállt. Én meg kissé sokkoltan ültem a kanapén, az ajtót bámulva reméltem, hogy visszajön még. Nem értettem, miért. Nem értem, hogy lehettem ennyire hülye? Na mindegy. Voltaképpen ez hozott minket egy lépéssel közelebb a története megfejtéséhez.

❗Minden jog J. K. Rowlingot illeti, én csak készítettem egy történetet az ő zseniális történetén belül.❗