1 parte Continúa Simon Napsugár vagyok, a lány, akit mindig figyel valaki. Két bátyám és barátaik együtt alkotják azt a kilenc fiút, akik óvodás korom óta minden lépésemnél ott vannak. Mindegyikük húgként tekint rám. Mintha aláírtak volna egy láthatatlan szerződést, ami csak ennyit tartalmaz: FIGYELJ NAPSUGÁRRA. Lassan 18 leszek, de ez semmin sem változtat. Az én életemben a szabadság nem alap, hanem luxus.
A folyamatos figyelés ára nemcsak az, hogy kevés barátom van. Az igazi ára az, hogy úgy igazán még nem éltem. Nem tapasztaltam meg a döntések következményeit, a hibázás szabadságát, azt az életet, amit mások természetesnek vesznek. Igaz barátaim Fatima, Gréti, Lilla és Réka. Ők nem csak elfogadták ezt a helyzetet, hanem mellettem maradtak. Velük nevethetek, beszélhetek, és néha elfelejthetem, hogy állandó megfigyelés alatt élek. Lilla és Réka voltak az elsők, akik kimondták, hogy ez már messze túlmutat a normálison. A bátyáim barátnőiként próbáltak erről beszélni velük, de a fiúk viselkedését mindez alig befolyásolta.
Péntekenként Kevéék garázsában mindenki összegyűlik: 9 fiú és 5 lány. Ilyenkor nincs bujkálás, nincs titkos ellenőrzés. Ott végre lélegezni tudok. Ezek az esték jelentik számomra azt, amit másoknak a mindennapok: egy kis szabadságot.
Keve azonban nem csak pénteken van mellettem. Ha őt küldik figyelni, nem játszik szerepet. Nem bújik el, nem leskelődik. Egyszerűen ott van mellettem. Mellette éreztem először a lányok után, hogy nem egy feladat vagyok, nem egy felelősség, hanem egy ember. És akkor még nem tudtam, hogy ez az érzés lesz az, ami a legnagyobb árat követeli majd.
