"Szürke volt minden. A busz ablaka előtt elsuhanó város, az emberek, és tulajdonképpen az egész élet.Idegesen megdörzsöltem az arcomat, minden össze mosódott a szemem előtt. Mintha egy kulcslyukon keresztül néztem volna a világot. Egy kósza könnycsepp gördült végig az arcomon, hogy aztán megálljon az állam hegyén majd egy kis pihenő után lecseppenjen onnan, és a mély szürkeségbe zuhanyjon. Ahogy a könnycseppet, engem is elnyelt a szürkeség. Lassan már én magam voltam a szürkeség, és akármit tettem, hiába próbálkoztam mindig újra szürke lettem. Persze nem szószerint, nem a bőrőm lett szürke, sokkal inkább a lelkem. A lelkem is olyan volt mint a szürke köd. Pont ugyan olyan. " Maja Lawson 21 éves korára kellően elvesztette az emberekbe, de leginkább a saját magába vetett hitét. Miközben a múltbéli problémáival küzd, nem akarja észre venni, hogy a jelenben egy farkasvakságnak nevezett betegségben szenved, aminek a kezdeti tünetei erősödhetnek, idővel pedig akár látásvesztéssel is járhatnak "Barátság, csalárdság, szerelem, bolondság." /Shakespeare/ Figyelem! A történet öngyilkos gondolatokat, felnőtt tartalmat, és vulgáris kifejezéseket tartalmaz.