35 parti In corso Szilas Marcell, vagyis Marci kedvenc tantárgyai a fizika és a történelem. 17 éves gimnazista, mégis zakóban, garbóban és dioptriátlan szemüvegben jár iskolába, hogy mások már a külsejéből tudják: 200 körül van az IQ-ja. Kevés barátja van, mégis úgy érzi, nyitott könyv mások számára, elvégre összesen egy titka van, de az úgyis teljesen magánügy. Szereti reálisan megközelíteni a dolgokat, és megvet mindenkit, aki akár csak viccből hisz a természetfelettiben.
Novák Márton, avagy Ton odáig van az irodalomért és a filozófiáért. 17 éves korára már majdnem minden létező színben pompázott a haja a sötétkéktől a bugyirózsaszínig, ruhák terén viszont előbb ugrana ki az ablakon, mint felvegyen bármit, ami nem fekete. Rengetegen keresik a társaságát, már-már az egész iskolában népszerűnek mondható, azonban kevesen tudják, ki is valójában. Teljesen komolyan hisz a természetfelettiben, és mindenki a bögyében van, aki még csak el sem akar játszani a gondolattal, hogy ilyesmi létezhet.
A két fiú enyhén szólva sem kedveli egymást, napi rendszerességgel szólnak be a másiknak, és bőven soknak érzik azt a félpercnyi időt, amíg reggelente látniuk kell egymást a lépcsőházban. Aztán a 11. évük kezdetével egymás mellé kényszerülnek ülni irodalom fakultáción, és már borul is a bili.
Vajon meddig tart, amíg egymás folytonos megviccelése valami mássá formálódik? Ton egyáltalán hogyan képes olyan vicceket véghez vinni, amiknek fizikailag lehetetlennek kellene lenniük? Marci képes lesz valaha nyitottan állni bármihez, amit Ton mond? Lehet két, ennyire különböző ember közt barátság? Na, és több?
Nehéz kérdések ezek, és talán a válaszok még nehezebb súlyként telepednének egy Marcihoz hasonló fiú vállára, de amíg meg nem kapja őket, addig "Ez így irreális!"
