A karantén hatására előkerestem néhány régi füzetemet, melybe annak idején szorgalmasan jegyzetelgettem osztálytársaim és tanáraim megjegyzéseit emlékképpen. Utólag némelyek talán már erőltetettnek vagy humortalannak tűnnek, akkoriban azonban képesek voltak arra, hogy megmosolyogtassanak. Néha jó érzés emlékezni és kiírni magunkból, ami a fejünkben játszódik le - én is ezt fogom tenni. Név nélkül töltöm fel azokat a pillanatokat, amik képesek voltak jobb kedvre bírni egy nehéz nap után. Ha valaki rátalál a "könyvre", annak jó szórakozást kívánok!
Kedves barátnőm könyve inspirált erre, az övét olvasva jutott eszembe a gondolat, hogy mindezt legépeljem. Köszönöm az emlékeket!