Imposztor

Az emberek zűrösek. Főleg, ha tízen vannak összezárva egy hajón nem több, mint két hónapig. Nem is hangzik olyan rémesnek, igaz?
A kör bezárul. Kibírod, ahogy a villanyok lekapcsolódnak újabb műszerhibára utalva? Nem reszketsz a félelemtől, amikor az ajtó bezárul, elvágva a kiutat? Nem pillantasz a hátad mögé, ha csak egy ember van rajtad kívül a szobában?
"Rémülten lopakodok a folyosón. Vaksötét van. Sosem féltem a sötétben, de képzeletem kiszínezi a megbúvó árnyakat. Megnyúlnak, elmozdulnak. Tarkómon felállnak az apró szőrszálak, szinte már rohanok. Végre odaérek az ujjlenyomatolvasóhoz, de ott már áll valaki.
- Ó, már megjavítottad? - kérdezem félelemtől remegő hangon. Meglátom az egyik kezét: ujját a leolvasón tartja, ám az helytelenítő vörösen villog. A másik kezére nézek: pengéjén megcsillan a vörös fény, ahogy a szemét lefedő üvegen is. Fenyegetően lép felém."