Egy 1026 szavas novella arról az útról, amit valaki fontos elvesztésénél minden adandó alkalommal be kell járnunk. A csalódottság, a gyűlölet és később az elfogadás emellett új reményekbe vetett hit kacskaringós völgyeiben megszületett, mélyre ható érzelmek megtapasztalásának rögös emlékei, amelyek felidézése után egy apró darab eltűnik belőlünk, de ezek később jótékonyan hatnak a gyógyulásban lévő szívünkre.
❝De nem kell már több ármánykodás, és inkább leszek az, aki elől elfutsz, mintsem a személy, akihez rohansz. Többé már nem fogok könyörögni a szerelmedért, magam elé bámulni és ostorozni magam az ostoba baklövéseid miatt. Nem hagyom fent magamnak a döntés lehetőségét, hiszen a választásom állandóan ugyan az marad, addig míg világon létezik együttérzés, hit és igaz, feltételnélküli, boldog szerelem.
Ne szeress, inkább hagyj el!❞
@Ladybady 2020. 12. 18